Tegnap déllután szépszámú megemlékező vett részt a szatmárnémeti RMDSZ és a MIK által szervezett október 6-i megemlékezésen. Az eseményre a Gonzeczky János szatmári tábori lelkész emlékére elhelyezett táblánál került sor. A rendezvény a Szózat eléneklésével kezdődött, melyet Nt. Sipos Miklós református esperes és Ft. Simon Attila, a Székesegyház káplánja imája követett. Az egyházi személyiségek kiemelték, milyen fontos szerepet játszott a hit a szabadságharc mártírjainak életében. Keszegpál Anna Wass Albert Láthatatlan lóbogó című költeményét szavalta, Barakonyi Gergő pedig Kovács András Ferenc Psalmus Transilvanicusát adta elő.
A megemlékezésen beszédet mondott Kereskényi Gábor, az RMDSZ szatmárnémeti szervezetének elnöke is.
Az elnök hangsúlyozta: volt valamit, amit nem vettek számításba a győztesek. Éspedig azt, hogy az az ügy, amelyért idegenek is képesek voltak emelt fővel meghalni, csakis olyan ügy lehet, amely komoly értéket képvisel. 1849 október 6-ból ezért nem vereség, hanem győzelem, a nemzet életjele lett. Győzelem, mert a magyar nemzet vérben ázott, de felállt újra. S bár a csapások azóta sem kímélték, soha nem sikerül végérvényesen megtörni. Felálltunk 1920 június 4-e után, 1945 után, 1956 november 4-e után. Az egyik legnagyobb csapás azonban tavaly érte a magyarságot. Reméljük – bár nem lesz könnyű – ki fog egyenesedni nemzetünk 2004. december 5-e után is.
A megemlékezés a Himnusz eléneklésével zárult.